Bár mindig is örömet és nyugalmat szerzett nekem készíteni, létrehozni valamit,
határozatlanságom miatt mindez nem teljesedhetett ki életem első húsz évében. Később, egy betegség idején, az alkotás a túlélés eszközévé vált. A képi munka kezdetben terápiás eszközként működött, később önálló, tudatosan vállalt művészeti úttá vált.
Alternatív művészként, intézményes diploma nélkül, de szakmai mentorálás mellett és a
professzionalizmus igényével alakítottam ki saját formanyelvemet. Festészetemben
ontológiai kérdéseket vizsgálok, amelyek a műalkotás és az emberi valóság
alapstruktúráira irányulnak.
Feladatomnak a belső és külső világ rezgéseinek detektálását, vizuális rögzítését és
tanulmányozását tekintem. A gesztusfestészet, az aszemikus írás és a gyermeki firkák
eszköztára lehetőséget ad arra, hogy a jelentésképzés előtti állapotban dolgozzak. Az
alkotás folyamatában nem irányítani, hanem érzékelni törekszem, tulajdonképpen olyan
vagyok mint egy organikus szeizmográf.
Alkotói gyakorlatom fontos része az újrahasznosítás és az anyagkísérlet. Több munkám
papírhulladék felhasználásával, sajátkezűleg merített papírra készült. Használok
rehidratált filctoll-tintát, rozsdát pigmentként, és más anyagokat is. Nálam az anyag nempusztán médium, hanem jelentéshordozó tényező: a fizikai átalakulás a képi vizsgálatrészét képezi.
Munkáim többsége akril festékkel készül, papír vagy vászon hordozóra de megjelenik az
alkalmazott technikáim között a tus, az akvarell, a pasztel, a ceruza, a filctoll és vegyes
technika is. A festmények mellett művészkönyvek készítésével foglalkozok. A
közeljövőben szeretném kiterjeszteni munkásságomat installációk és performanszok
létrehozásával.